Strč prst skrz krk

Több mint tíz éve tartó jogvitára tett pontot tegnapi ítéletében az Európai Unió bírósága, amikor elutasította az Anheuser-Busch InBev amerikai-belga söripari monstrum kérelmét, hogy az Unióban bejegyezze a Budweiser márkanevet.

A két sörgyár közötti márkaháború immár 100 éve folyik különböző frontokon és változó sikerrel. Nyilván minden cseh és csehofil hatalmas győzelemként könyveli el az ítéletet, holott a dolog korántsem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnik: igaz ugyan, hogy a Budweiser elnevezés Budweis, azaz České Budějovice városából valót jelent, a helyi sörgyárat csak 1895-ben alapították a helyi német telepesek, míg az Egyesült Államokban már 1876-ban bejegyezte a Budweiser márkanevet az Anheuser-Busch. Az Európai Unióban mindenesetre a területi elvnek adtak elsőbbséget, így a Budweiser immár hivatalosan és végleg tiszteséges, testes cseh sört jelent, nem pedig ízetlen amerikai löttyöt, legalább Európában.

Na to se napijeme! Erre iszunk! 

- Viktore, ty vole*, ne szítsd itt a feszkót, légy szíves!

Petr Nečas tegnapi, pozsonyi sajtótájékoztatóján elhangzott szavai szerint nagyjából ez lesz a fő üzenete mai budapesti látogatásának.

A cseh miniszterelnök úgy vélte, Magyarország rossz viszonya Szlovákiával az egész régióra rossz fényt vethet, ezért felszólítja kollegáját, hogy hagyjon fel a feszültségkeltéssel, különösen így öt hónappal a magyar EU elnökség előtt.

Ezúton kívánunk a tárgyaló feleknek sok sikert.

* ty vole: szó szerint "te ökör", gyakorlatilag a bazmeg megfelelője

  Ne legyenek illúzióink: egy reklámblokk a cseh TV-csatornákon éppoly idegesítő, mint bárhol másutt a világon, unalmas, liftzenével súlyosbított vizuális hulladékok követik egymást, ráadásul, ha lekapcsoljuk a hangot, jó eséllyel nem tudjuk megkülönböztetni egy lengyel, szlovák vagy román reklámblokktól, mert a multik minimum regionálisan ugyanazt a szemetet használják.

 Szerencsére azonban vannak üdítő kívételek, szórakoztató és ötletes, sőt zseniális reklámok, melyeken az ember elgyönyörködik, vagy éppen halálra röhögi magát, miközben ellenállhatatlan vágy ébred benne a termék iránt. 

Ahogy végignéztem az elmúlt évtized cseh reklámkínálatát, a legjobbakban két közös pontot találtam (bár sajnos sok remek reklámot ki kellett hagynom, mert csak a cseh nézők számára érthetőek, mint pl. a Kofola reklámjai):

1. A megrendelő nem multi, sőt, a top háromból kettő: a szerencsejátékban utazó Sazka és a sörös Budvar, (Kóka-Bokros irgalmazz!), ÁLLAMI tulajdonban van!

2. Az ügynökség vagy kicsi és független, vagy éppen in-house produkcióról van szó.

Következzenek hát a nyertesek, egyszemélyes zsűrim véleménye szerint.

A HARMADIK: Mattoni

A reklám értékét egyáltalán nem csökketi, hogy az ügynökség olasz (mint a megrendelő marketingigazgató is) és a rendező német: cseh a helyszín (Karlovy Vary), a modell (Hana Soukupová) és az autó (Tatra T87). Sajnos, az alapötletet - a szupermodell teste körül örvénylő vízruhát - egy brazil cipőreklámból lopták, de ettől még a film gyönyörű, az ötlet pedig végre méltó felhasználásra került.

A MÁSODIK: Sazka

 A szerencsejáték-reklám általában hálás téma, a Sportka nevű lottójátékra pedig különösen vicces filmek születtek. Az ötlet a bugyutaságig egyszerű (az emberek szerte a világon keresik a szerencseszámukat, nekünk itt a Sportka), viszont pár sztereotípiát felhasználva sikerült szórakoztató reklámokat csinálni belőle. Ügynökség nem kellett hozzá, nemzetközi meg pláne nem. Elég volt hozzá egy ügyes rendező.

A MINDENTVIVŐ: Budvar

A két csehofil angol tirpák, Bob és Dave jó ideig volt a Budvar reklámfigurája. A filmek zseniálisan elegyítik a nemzeti büszkeséget, az öniróniát és a hagyományos sörös témákat: a csöcsöket és a focit (illetve jéghokit). A cég állami, az ügynökség helyi (a Kofolát feltámasztó Kaspen), a kampány zseniális. Íme egy bestof.

 A cseh és most már a szlovák választási eredmény kapcsán szokás a jobboldal győzelmét emlegetni, helyesebb azonban a liberalizmus és a gazdasági ráció előretöréséről és a szociális demagógia bukásáról beszélni.

 Mielőtt elemeznénk a csehországi parlamenti választások eredményétvessünk egy pillantást arra, hogyan is zajlott a kampány, mely nemcsak a leghosszabb volt a Cseh Köztársaság életében, hanem sokak szerint a legmocskosabb is. Miután Magyarországon már felnőtt egy generáció, amelyik még nem látott normális választási kampányt (gondoljunk bele, sok mostani első szavazó mindőssze 10 éves volt a 2002-es választásokkor, amikor a magyar politikai közbeszéd végleg egy Potemix-reklám színvonalára süllyedt), érdemes megjegyezni, valószínűleg a magyarok döntő többsége kiegyezne ilyen kampánnyal.

Először is, a baloldal baloldal, a jobboldal jobb. Míg a baloldal 13. havi nyugdíjat, megnövelt szociális juttatásokat ígér és ezeket a magasabb jövedelműek megadóztatásával kívánja fedezni, a jobboldal takarékos államot, a szociális járandóságok megkurtítását, illetve feltételekhez kötését ígéri. Ennek megfelelően a baloldal szociális érzéketlenséggel vádolja a jobbat, a jobboldal populizmussal a balt, és bár a jobboldal folyamatosan Görögország és Magyarország példájával fenyegeti a polgárokat arra az esetre, ha a baloldalra szavaznak, mindketten többé-kevésbé a realitás talaján állnak, ami egyetlen magyar parlamenti pártról sem mondható el. Mielőtt azonban a magyar jobboldal örömködni kezdene, érdemes megjegyezni, hogy a cseh jobboldalhoz sok olyan intézkedés köthető, melyet a skizoid magyar jobboldal otthon minden eszközzel megakadályozna: pl. a vizitdíj bevezetése vagy Európa legliberálisabb drogtörvénye.  Érdekes megfigyelni, hogy a magyar jobboldal szóhasználata („emberek“, „ az egészség nem üzlet“ stb. Csehországban kizárólag a baloldalon jelenik meg.

Egy normális választási kampányban minden pártnak van programja, melyet következesen képvisel és amelyet a választópolgárok részleteiben megismerhetnek. Ebből a szempontból példaértékű a cseh közszolgálati médiumok hozzáállása: az állami televízióban, hetente más megyéből jelentkező, remekül szerkesztett választási vitaműsor-sorozatban ismerhették meg a bejutásra esélyes pártok álláspontját, de helyi vezetőit, és helyi politikájukat is. A két nagy párt vezetői a választások előtti héten háromszor is ütköztethették álláspontjukat a Prima TV-beli vita után a közszolgálati rádió ésa közszolgálati televízió is sugárzott élő vitát Jiri Paroubek és Petr Necas között, s bár a felek kölcsönösen lekurvapecérezték egymást, azért azt is meg lehetett tudni, mit fognak tenni a pártok, ha hatalomra kerülnek.

Médiaegyensúlyról azonban távolról sem beszélhetünk: Jiri Paroubekről, a cseh szociáldemokraták vezetőjéről a mainstream médiában egy jó szót sem lehet olvasni, sőt, a legnagyobb cseh hetilap, a Reflex eheti számában három cikket, hat teljes oldalt szentel annak, mekkora köcsög Paroubek és mekkora veszélybe kerülne a cseh demokrácia, ha hatalomra kerülne . Igaz, Paroubekról sok jót nem is lehet írni, a stílusa nagyjából olyan, mintha Szanyi Tibor és Szíjjártó Péter szerelemgyereke lenne, ráadásul úgy néz ki mint egy aszpikban eltett varangyosbéka.

A kampányból nem hiányzott a humor sem, emlékezetes marad a Paroubeket kifigurázó „Visszahozom nektek Elvist“, vagy „Eltörlöm a másnaposságot“ plakát, vagy a „dumáld meg a nagyit“ videó is.

Mindent egybe véve, a személyeskedések ellenére olyan kampány zajlott, melyről Magyarország csak álmodhat, reménykdejünk, hogy a következő hasonló lesz. 

Én is fel szoktam idegesíteni magam Hajdú Péter parkolásain, meg a különböző, négy keréken guruló elmebetegekről szóló történeteken, de ekkora köcsögséget még nem láttam.

A videó feliratozva van (nem én voltam, úgy tűnik, a jó szándékú feltöltő a google translatort használta). A történet dióhéjban: a vasárnapi csúcsforgalomban hazafelé száguldó superbest lelassította egy kis Mazda, ami éppen egy kamiont előzött. Ez annyira felbosszantotta a Superb sofőrjét, hogy először bemutatott a Mazdát vezető huszonéves leányzónak, majd nemes egyszerűséggel kilökte az autópályáról. Az egész esetet ipari kamera rögzítette (a videóban 0:31-től)

Azóta kiderült, hogy a Superb vezetője a Plzensky Prazdroj 40 éves menedzsere, de hogy miért szállt el ennyire az agya, az továbbra is rejtély. Az maga a csoda, hogy a Mazda vezetője és utasa is kisebb sérülésekkel megúszták a superbes gyilkossági kísérletét.

Aki gyakran jár Prágába, az tudja, hogy a D1-en a belső sávban 180-nál is simán letolják az embert, annak ellenére, hogy az út minősége a régi M7-esére emlékeztet és nagyon gyakoriak a balesetek. Azért remélem, ez a megoldás egyedi eset marad.

 Az alábbi képeken egy felújított panelház látható Žižkovból, Prága korábbi munkásnegyedéből. A ház 2008-ban megkapta az év homlokzata (Fasada roku) díjat, szerintem méltán. Csatoltam egy képet az egyik szomszédos házról, hogy nagyjából milyen is volt a felújítás előtt. Persze, ezeknél a viszonylag kisebb panelépületeknél könnyebb érdekes megoldásokkal előrukkolni, mint egy tízemeletes, hatlépcsőházas monstrumnál, de azért jól illusztrálja, hogy lehet érdekesebben is csinálni, mint pusztán rózsaszínre festeni a szigetelést...

Hiába mondták le a tömegközlekedésben dolgozók szakszervezetei a sztrájkot, mellyel a végül meghátráló kormányt zsarolták és kivívták a cseh közvélemény nagy részének ellenszenvét, sikerült ismét a vezető hírek közé küzdeniük magukat. 

Az egyik szakszervezeti vezető, Jaromír Dušek ugyanis a Lidové Noviny című lapnak kifejtette, hogy a cseh vasutakat homokos összeesküvők bandája irányítja. Az összeesküvés résztvevőit meg is nevezte: a vasúttársaság (České Dráhy) vezérigazgatója mellett a közlekedési minisztert, illetve a kormányhivatal vezetőjét. Szerinte a vasúttársaság vezetésében nagyjából 30, a közlekedési minisztériumban pedig 20 homokos ül és az egész céget ők irányítják, nagy egyetértésben.

Dušek azt is elmondta, arrafelé a folyosón már fél lehajolni egy elejtett ceruzáért.

Természetesen minden közszereplő elítélte és bocsánatkérésre szólította fel Dušeket, ő azonban erre nem hajlandó, szerinte nem kell elnézést kérnie olyan állításért, ami igaz.

Dušek szerint mellesleg ő döntötte meg sztrájkjaival a kommunista uralmat, nem pedig a színházakban sípokat fújkodó művészek.

Én mindenesetre javaslom a Jobbik szakszervezeti felelősének, ideológiailag már megfelelően képzett, magyarul meg annyira, mint egy átlagos gárdista, két hónap alatt bárki megtanul.

A legjobb, amit a cseh konyháról el lehet mondani, az az, hogy rendkívül tömören leírható. Ez is csak akkor, ha tényként fogadjuk el a cseh konyha létezését.

 A cseh konyha lényegében olyan, mintha egy Szibériából származó idült alkoholista 3 évnyi második világháborús német hadifogságból hazatérve a Krasznojarszk melletti kolhozba, homályos emlékei alapján nekiállna az elvtársaknak sváb módra főzőcskézni. Az eredmény: a poroszos fantáziatlanság és a szláv hanyagság siralmas ötvözete.

A Csehországba látogató turistáknak a 3 nap alatt talán nem tűnik fel, mennyire szegényes, egyhangú és ötlettelen a cseh konyha, de ez idő után hamar elviselhetetlenné válik a vepřo-knedlo-zelo (disznó-knédli-párolt káposzta) szentháromság.

Sok nemzet konyhája persze nem tárja fel a vendéglőben minden báját, Magyarországon sem kap a turista rakott krumplit, vagy zöldborsófőzeléket a neki szánt magyaros éttermekben, így a Csehországba szakadt idegen még egy ideig reménykedhet, hogy a házi koszt még rejteget valami ínyencséget. Reményei teljesen hiába valóak. A cseh konyha nem tartogat meglepetéseket.

A fő fogásokat röviden elintézhetjük:

1.       Pečená kachna = sült kacsa. Knédlivel, párolt savanyúkáposztával.

2.       A már említett vepřo-knedlo-zelo. Sertésszelet, knédlivel, párolt savanyúkáposztával.

3.       Moravský vrabec. Ennek legalább a neve vicces: morva veréb. Valójában sertéslapocka darabok, fokhagymával, hagymával. Finom is tud lenni. A köret: találják ki.

4.       Svíčková na smetaně = bélszín tejszínesen. Lényegében vadas bélszín. Szigorúan knédlivel. Ami megkülönbözteti a többi cseh ételtől, az a párolt káposzta hiánya.

 5.       Guláš. Olyan, mint a magyar pörkölt, csak mócsingosabb húsból és ötlettelen fűszerezéssel kevesebb paprikával.

Sok cseh meg van róla győződve, hogy a rántott sajt (smažený sýr, alias smažák) cseh találmány.

Általában minden cseh főétel zsíros, nehéz, sűrű, ami stag night, vagy sörtúra esetén jól jön, hosszútávon azonban idült undort idézhet elő.

Na és a köménymag. Az a kibaszott köménymag.. Ott van a levesekben, a hozzá kínált kenyérben, aztán kivétel nélkül minden ételben, mártásban, őrölve, vagy egészben, de mindig két marékkal szórva.

A levesek közül talán a zelná polévka méltó említésre, sűrű, krumplis, kolbászos savanyúkáposztaleves, másnapra kiváló. Létezik még a délcseh kulajda, ami tejszínes gombás krumplileves, tojással sűrítve, ami ritka ocsmány állagot kölcsönöz neki. A pacalleves csak nyelvtörőnek jó: dršťkovának hívják, egyébként, gondolom, pont olyan mint a magyar, bár erről tán olyat kéne megkérdezni, aki kóstolta mindkettőt. Én egyiket sem, és nem is fogom.

Édességből semmi olyan nincs, amit csehnek mondhatnánk, elvetemültebbek a lekváros gombócot, vagy a szilvalekváros derelyét hozzák fel a csehek védelmére, hogy valójában ki az atyja ezeknek, az osztrákok, a bajorok, a szlovákok, vagy éppen mi, azt nem tudni, az biztos, hogy nem egyedi egyik sem.

Ez lenne tehát a cseh konyha, a teljesség igényével.

Jó étvágyat!

Bár a legfrisebb közvélemény-kutatások szerint cseheknek mindössze 44%-a büszke a hazájára,  azért a legtöbb cseh úgy gondolja, hogy a világ rengeteget köszönhet a cseh nemzet különleges képességeinek, a kockacukortól a kontaktlencséig.

A legfontosabbak azonban, melyben a csehek elsősége megkérdőjelezhetetlen, s az országot annyira élhetővé teszik, nem a Skoda világverő autói, nem is IV. Károly építményei, vagy Mucha műalkotásai, hanem a következők:

1. A csehek a világ legateistább nemzete: A Median 2008-as közvélemény-kutatása szerint a csehek 73%-a nem tartja magát hívőnek. Ez egyebek mellett azzal az előnnyel is jár, hogy az embernek nem kell az idejét vudu-baromságokkal elbasznia, így több ideje marad értelmesebb elfoglaltságokra, mint pl. a sörözés.
2. Köztudott, hogy a csehek a világ legnagyobb sörfogyasztói a maguk 160 liter körüli értékével, bár itt van egy kis csalás, valójában Bajorország lenne az első 180 literrel, de ők ugye a Német Szövetségi Köztársaság része, nem önálló állam. Arra sincs adat, hogy a fogyasztásból mekkora résszel bír a sörturizmus: ha a Csehországba németek által legurított korsókat levonnánk a cseh fogyasztásból és hozzáadnánk a némethez, lehet, hogy másképp alakulna a sorrend. Egy biztos, a cseh sör- és kocsmakultúra a világon egyedülálló.
3. Marihuána. Bár csak idén januártól él a világ egyik legliberálisabb drogszabályozása, a prágai parkokat már évekkel ezelőtt ellepte a gandzsafüst, senki nem tartott attól, hogy elviszi a rendőr.  A cseh fiatalok így ha nem is a világ, de Európa élére szívták magukat.
4. (+1) Cseh- és Morva Kommunista Párt. A 2006-os választásokon 12,8%-ot szerzett párt a parlament 3. legnagyobb frakciójával bír, ami Közép-Európában egyedülálló. A párt kizárólag nyugdíjas protest vote-okat gyűjt, mivel soha nem volt kormányzó erő, s az összes parlamenti párt megtagadja velük az együttműködést. Hogy miért jó ez? Mert elválik a szar a májtól. A párt 2006-ban pl. szó szerint ugyanazokat a jelszavakat használta, mint a Fidesz (pl. „Az egészség nem üzlet”), s mivel ez egyértelműen egy bukott rendszer bukott pártjának idiotizmusa, a többség oda sorolja, ahova kell: a populista fantazmagóriák közé. Érdekes azonban, hogy a Cseh Kommunista Ifjúsági Szövetséget a Belügyminisztérium 2008-ban feloszlatta, mert céljai nem összeegyeztethetőek a cseh alkotmánnyal.

A fiatal csehek tehát imádkozás helyett isznak, szívnak (immáron de jure is legálisan), söröznek, a vidéki nyugdíjas csehek meg a kommunistákra szavaznak, így rajtuk kívül senki más, hát nem maga a földi paradicsom? Persze nyilván vannak, akik másként képzelik el a földi paradicsomot, különösen, ha hozzátesszük, hogy a legnépszerűbb cseh politikus zsidó vallású és megszorításokért harcol....

2009-ben rendezte meg hatodszor, s egyben utoljára a Reflex magazin, Csehország legnépszerűbb politikai hetilapja, a Kannabisz-kupát (Cannabis Cup).

A liberális hetilap (stílusban és tartalomban valahol a Magyar Narancs és a HVG között) 2004-ben hirdette meg először a versenyt, reakcióként arra, hogy a KDU (Kereszténydemokrata Unió), akkor már sokadszor, kísérletet tett a dorgtörvény szigorítására. A törekvés nem járt sikerrel, ami nem is csoda, hiszen az ellentétes irányú, a szabályozás enyhítését követelő mozgalom éppen cseh jobboldal vezető pártja, az ODS (Občanská Demokratická Strana - Polgári Demokratikus Párt), berkein belül bontakozott ki. A verseny, melybe Csehországban termesztett növények fotóival lehetett benevezni, gyorsan népszerűvé vált, a tavalyi évben már több mint 1000 pályamű érkezett.

Mivel a hetilap szerkesztői úgy ítélték meg, hogy a 2010-től hatályba lépő új drogszabályozással, mely engedélyezi 5 tő termesztését saját célra, illetve 15  grammnyi fű, vagy 5 grammnyi hasis birtoklását, elérték céljukat, a könnyűdrogok liberalizációját, a versenyt többé nem rendezik meg.

 Az idei első helyezett Indoor kategóriában. (Forrás: www.cannabiscup.cz)

   A tegnapi témához még egy aprócska történelmi adalék: a csehek körében elterjedt a "Nazdar!" bizalmas, barátok közti köszöntés, melyről sokan nem tudják, honnan is ered.

 Úgy tűnhet, a csehek közömvösek és hűvösek, azonban az összegek alapján, melyet karitatív célokra áldoznak, a csehek messze kiemelkednek a posztkommunista mezőnyből - írja mai számában Csehország legfontosabb napilapja, a Mladá Fronta Dnes. A cikk apropóját a földrengés sújtotta Haiti megsegítésére pillanatok alatt összegyűlt 28 millió korona adja.

A csehek már a kilencvenes évek óta jóval többet adakoznak, mint a hasonló országok (Szlovákia, Magyarország vagy Lengyelország) lakói. A 2004-es ázsiai cunami áldozatainak négyszer annyi pénzt gyűjtöttek össze a tízmillió lakosú Csehországban, mint a 38 milliós Lengyelországban.

A cikk megpróbálja feltárni a jótékonykodási szándék okait, megszólaltat pszichológust, szociológust, illetve a legnagyobb segélyalapítvány, a "Člověk v tísní" (Ember bajban) vezetőjét is. A szociológus szerint történekmi okai vannak, a csehek az idegen elnyomás és folyamatos háborúzás idején megszokták, hogy segtsenek a bajba jutottakon. A pszichológus szerint a csehek ateizmusa a felelős: a nagylelkűséggel a hit hiányát kompenzálják. Az alapítvány vezetője szerint szerepet játszik a jó gazdasági helyzet és az 1997-ben éés 2002-ben átélt árvizek élménye is.

Ha engem kérdeztek volna, szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a cseh gondolkodás egyszerre polgári és ateista: nem hárítja a felelősséget, sem az istenre, sem az államra, ha másokon kell segíteni, azt sem teszi meg egyik sem helyettük. Ebben persze segítik őket az alacsony adókulcsok és a hatékonyan és tisztességesen működő civil szervezetek is. 

2011-re, mire megépül, 6,3 kilométeres hossszával a prágai "Blanka" lesz Európa leghosszabb városi alagútja. A 28 milliárd koronából épülő alagút, vagy inkább alagútrendszer a prágai városi körgyűrű részeként a városmag tehermentesítését szolgálja majd, bár egy pestinek már a jelenlegi közlekedési viszonyok is mennyeinek tűnhetnek. Az építkezés részeként ráadásul egy új hidat is kap Prága északi része, Troja, illetve Holešovice.

Képzeljük el, hogy lemennénk a föld alá az Osztapenkónál és kijönnénk a Keletinél (közben persze több kijárattal)!

 El tudják képzelni, hogy Magyarországon Bajnai Gordon, vagy Bokros Lajos vezesse a népszerűségi listákat? Csehországban azonban, ha nem is pontosan ez a helyzet, de lehetne párhuzamokat felállítani. A szakértői kormányt idén április óta vezető Jan Fischert a csehek nem kevesebb, mint 83%-a támogatja, annak ellenére, vagy éppen azért, mert szigorú költségvetési megszorításokkal próbál gátat vetni az ország eladósodásának, a deficit elszabadulásának.

Jan Fischert senki nem választotta meg, pozícióját a két nagy párt (a szocdem ČSSD és a jobboldali, de magyar szemmel inkább liberális ODS) kompromisszumának köszönheti. 

A pártonkívüli Fischer, aki a Nemzeti Statisztikai Hivatal éléről azután került a kormányrúdhoz, hogy a törékeny többséggel rendelkező, ODS vezette koalíció elvesztette a bizalmi szavazást a képviselőházban, sokaknak okozott meglepetést. Az áprilisban még teljesen ismeretlen, szürke statisztikusból úgy lett minden idők egyik legnépszerűbb cseh politikusa, hogy közben sikerült elfogadtatnia egy jelentős pénzügyi megszorításokat tartalmazó csomagot (a Fischer pénzügyminiszteréről elnevezett Janota-csomagot). Pedig a két párt vezetői éppen azért tudtak megállapodni személyében, mert egyikük sem tartott tőle, karizmának a számzsonglőrben nyoma sem volt. A külsejében erősen Anall Józsefre emlékeztető hivatalnok azonban egyre inkább kimutatta a foga fehérjét. Szeptemberben már lemondással fenyegette meg a képviselőházat arra az esetre, ha nem szavaznák meg a megszorító csomagot, majd miután az eredetileg októberre tervezett előrehozott választások az Alkotmánybíróság döntése nyomán 2010 májusáig (az eredeti időpontig) tolódtak ki, szó nélkül rábólintott a meghosszabbodott mandátumra. A Janota-csomag nem kellemes: az állami alkalmazottak bérét 4%-kal csökkenti, tartalmaz ÁFA- és fogyasztási adó emelést, az anyasági támogatás és a táppénz csökkentését, a szociálsi és egészségügyi járulékplafon emelését. Miután a nagy pártok vezetőinek számítása, hogy a szürke egér elviszi a balhét, ők meg a csomag felpuhításával szerezhetnek jópontokat a választásokig, nem jött be, megpróbáltak Fischertől a Magyarországon is jól ismert módszerrel megszabadulni - fel akarták rakni egy Brüsszelbe tartó gépre, uniós biztosnak. Ez sem jött be, Fischer kategorikusan visszautasította az ajánlatot.

Mi lehet a titka a miniszterelnök hihetetlen népszerűségének? Egyrészt, és talán ez a döntő: Fischer pártonkívüli, ami a nagy pártok által rendezett kutyakomédiát rezignáltan szemlélő csehek szemében abszolút érték, s bár Fischer 1980-tól 89-ig a kommunista párt tagja volt, ez csak egy-két radikális értelmiséginek csípi a szemét, az utca embere számára teljesen elfogadható életrajzi adat. Fischer ráadásul antipolitikus, legalábbis annak láttatja magát, ahányszor csak lehet, elismétli, hogy nem tervez hosszútávú politikai karriert, amint végez az ország dolgával, visszatér hivatalába - ez nyilván szimpatikus a nagypolitikából kiábrándult átlagcsehnek. Ugyanakkor nyilván nem elhanyagolható szerepet játszik a magyarénál jóval polgárosodottabb cseh mentalitás: szinte mindenki az országban elismeri, hogy nem lehet adósságból élni, ezért a takarékosságot a többség akkor is támogatja, ha az ő bőrére megy a vásár. Fischer példát mutat szerénységből és jó polgári takarékossából: még ma is panellakásban lakik családjával, bár nyilván már a statisztikai hivatal vezetőjeként kapott fizetéséből is telt volna jobbra. És végül: közszereplései során elegáns, visszafogott, mindig higgadt stílusával bizalmat ébreszt a polgárokban, akiket a Topolánek-Paroubek páros (lásd Orbán-Gyurcsány, bár sokkal kulturáltabb kiadásban) arroganciája régóta taszít.

Sokan örülnének tehát, ha Fischer mégis úgy döntene, hogy tovább marad a politikában, mint eredetileg tervezte, bár ezzel valószínűleg éppen a legfontosabb előnyét vesztené el: a pártok felettiséget, a "szakértőiséget", melyek a csehek szemében oly vonzóvá teszik.

(A magyar viszonyok ismeretében talán nem érdektelen, hogy Fischer vallásos zsidó és ez a tény Csehországban közismert, maga a miniszterelnök beszélt hitéről a legnagyobb cseh napilapnak, a Mladá Fronta Dnesnek.)

  Gondolom, sokaknak tele van a töke azzal, hogy Csehország folyamatosan Magyarország jobbik énjeként jelenik meg, bezzeg-országként, ahol minden jobban működik, minden szebb, a politikusok nem lopnak, a gyalogost átengedik a zebrán és a tömegközlekedésen utazni pedig maga a kéj.