A tegnapi témához még egy aprócska történelmi adalék: a csehek körében elterjedt a "Nazdar!" bizalmas, barátok közti köszöntés, melyről sokan nem tudják, honnan is ered.
Történt az Úr 1851-ik esztendejében, hogy cseh hazafiak gyűjtést indítottak egy önálló, cseh nyelvű színház, a Nemzeti Színház létrehozására. Prágát és Cseh- és Morvaország (na és Szilézia) egyéb városait önkéntesek kezdték járni, perselyükön ezzel a felirattal "Na zdar Národního Divadla", magyarul " A Nemzeti Színház javára". A "zdar" szó jelent üdvöt, és sikert is, így a Na zdar! lényegében megfelel a magyar "Üdv!" köszöntésnek.
Az üdvözlés igazából akkor terjedt el, amikor a Sokol (mely megér egy külön postot, itt legyen elég annyi, hogy hazafias ifjúsági- és sportegyletről van szó, melynek 1863-as születésénél ott bábáskodtak a cseh kultúra- és közélet nagyjai, köztük a Magyarországon is ismert Jan Neruda) a tagok egymás közti hivatalos hivatalos köszöntésének fogadta el.
Persze, nincs cseh szó, melynek ne lenne kicsinyített alakja, így elsősorban hölgyek gyakran üdvözlik egymást a Nazdárek! felkiáltással.
A wikipedia szócikke alapján.
