Mielőtt elemeznénk a csehországi parlamenti választások eredményétvessünk egy pillantást arra, hogyan is zajlott a kampány, mely nemcsak a leghosszabb volt a Cseh Köztársaság életében, hanem sokak szerint a legmocskosabb is. Miután Magyarországon már felnőtt egy generáció, amelyik még nem látott normális választási kampányt (gondoljunk bele, sok mostani első szavazó mindőssze 10 éves volt a 2002-es választásokkor, amikor a magyar politikai közbeszéd végleg egy Potemix-reklám színvonalára süllyedt), érdemes megjegyezni, valószínűleg a magyarok döntő többsége kiegyezne ilyen kampánnyal.
Először is, a baloldal baloldal, a jobboldal jobb. Míg a baloldal 13. havi nyugdíjat, megnövelt szociális juttatásokat ígér és ezeket a magasabb jövedelműek megadóztatásával kívánja fedezni, a jobboldal takarékos államot, a szociális járandóságok megkurtítását, illetve feltételekhez kötését ígéri. Ennek megfelelően a baloldal szociális érzéketlenséggel vádolja a jobbat, a jobboldal populizmussal a balt, és bár a jobboldal folyamatosan Görögország és Magyarország példájával fenyegeti a polgárokat arra az esetre, ha a baloldalra szavaznak, mindketten többé-kevésbé a realitás talaján állnak, ami egyetlen magyar parlamenti pártról sem mondható el. Mielőtt azonban a magyar jobboldal örömködni kezdene, érdemes megjegyezni, hogy a cseh jobboldalhoz sok olyan intézkedés köthető, melyet a skizoid magyar jobboldal otthon minden eszközzel megakadályozna: pl. a vizitdíj bevezetése vagy Európa legliberálisabb drogtörvénye. Érdekes megfigyelni, hogy a magyar jobboldal szóhasználata („emberek“, „ az egészség nem üzlet“ stb. Csehországban kizárólag a baloldalon jelenik meg.
Egy normális választási kampányban minden pártnak van programja, melyet következesen képvisel és amelyet a választópolgárok részleteiben megismerhetnek. Ebből a szempontból példaértékű a cseh közszolgálati médiumok hozzáállása: az állami televízióban, hetente más megyéből jelentkező, remekül szerkesztett választási vitaműsor-sorozatban ismerhették meg a bejutásra esélyes pártok álláspontját, de helyi vezetőit, és helyi politikájukat is. A két nagy párt vezetői a választások előtti héten háromszor is ütköztethették álláspontjukat a Prima TV-beli vita után a közszolgálati rádió ésa közszolgálati televízió is sugárzott élő vitát Jiri Paroubek és Petr Necas között, s bár a felek kölcsönösen lekurvapecérezték egymást, azért azt is meg lehetett tudni, mit fognak tenni a pártok, ha hatalomra kerülnek.
Médiaegyensúlyról azonban távolról sem beszélhetünk: Jiri Paroubekről, a cseh szociáldemokraták vezetőjéről a mainstream médiában egy jó szót sem lehet olvasni, sőt, a legnagyobb cseh hetilap, a Reflex eheti számában három cikket, hat teljes oldalt szentel annak, mekkora köcsög Paroubek és mekkora veszélybe kerülne a cseh demokrácia, ha hatalomra kerülne . Igaz, Paroubekról sok jót nem is lehet írni, a stílusa nagyjából olyan, mintha Szanyi Tibor és Szíjjártó Péter szerelemgyereke lenne, ráadásul úgy néz ki mint egy aszpikban eltett varangyosbéka.
A kampányból nem hiányzott a humor sem, emlékezetes marad a Paroubeket kifigurázó „Visszahozom nektek Elvist“, vagy „Eltörlöm a másnaposságot“ plakát, vagy a „dumáld meg a nagyit“ videó is.
Mindent egybe véve, a személyeskedések ellenére olyan kampány zajlott, melyről Magyarország csak álmodhat, reménykdejünk, hogy a következő hasonló lesz.
